Tervek, amik megvalósultak
Első csodálatos tény:
Voltak terveim, hogy miket is szeretnék megnézni Holandiában. Jó hír, hogy jobbára egy nagy kivétellel (Fríz -szigetek) mind megvalósultak:
Utrecht-Amszterdam-Rotterdam-Hága, a négy nagy város volt az alap. Természetesen mindez többszörösen kipipálva.
Víz az Északi-tengerből szintén teljesítve.
Bicajtúra keletre és északra. Zwolle-Assen-Groningen-+Utrech érintésével. Vonattal és bicajjal kerekedtünk fel 4-en magyarok. Különösen örülök a a megalitoknak. Bár az angliai Stonehenge-ről mindenki tud, de Hollandia 53 megalitjáról már annál kevesebben. Mi Rolde megalitjait láttuk, ami nagyon szépen helyre van állítva a szerintem feltételezhező eredeti alakjába.
Virágfelvonulás.
Környék bejárása.
Déli részek bejárása: ez jobbára egy Németországba tartó egy megállásos átvonulással sikerült, de azért megvolt.:)
Flevoland Lelystadt és Észak-Holland Enkhuizen-e között húzódó 20 km-nél hosszabb gátján keresztülmenni. Eredetileg bicajra tervezve, de autóval előbb összejött.
Tulipánmezőtúra tavasszal. Ezt a szülők tervezték nekem. A tavasz egyik napsütéses és kellemes meleg napján vágtunk neki a Flevolandhoz tartozó Urk környéki tulipánmezők felkutatásának. Nem a tipikusan turisták által megrohamozott Keukenhof-ot vettük célba, és ez kifejezetten tetszett. A kabriót átjárta a tavasz és az üdeség, és pompás látványt nyújtott az ezernyi tulipán együtt.
Sajtfarm: ismerkedjünk meg hogyan készül a sajt és fapapucs. Csakhogy elpuffogtassuk a tipikus turistáknak való bucsufiát.
És még nagyon sokminden. A családdal többször mentünk kirándulni, régi halászfalvak, állatkert, vidámpark, puffertje nosztalgia hely (kis palacsinta "gombócok" a hollandok szerint ez tipikusan holland)
/képeket most nincs erőm feltölteni többet/
Leltár
Talán itt az ideje leltárt készíteni. Utolsó napjaim egyikét töltöm Holandiában és ha visszanézek csak azt látom, hogy gazdagodtam. Isten megrakta a puttonyomat el nem múló kincsekkel, megáldott csodálatos élményekkel, megszabadított azokból a dolgokból amikből a sátán azt mondta, soha nem fogok megváltozni.
Van miért hálát adnom. Van mire visszamlékeznem.
És annyi mindenől még nem is írtam.
már több, mint terv: Indonézia
Már csak egy nap és megyünk, repülünk... Uticél Indonézia gyönyörűséges Bali szigete. Egy hónapot töltök ott a "családommal".
Még nehéz felfogni, de hihetetlenül boldog vagyok, hogy mehetek. Itt Hollandiában úgyis már a nyarat temetik. Nem mintha összesen 2 hét nyári melegnél több lett volna, de a boltok már őszi kabátokat árulnak, és pólokat, szoknyákat csak a leárazott részlegen lehet találni.
Forróság, Indiai-óceán, strandolás, koktélok, napozás, persze gyerekek után rohangálás és Bali hangulat. A 4 hét alatt 6 helyen fogunk megszállni. Kicsit bejárjuk a sziget déli, közép és északi részét.
Célom, hogy a már jól megalapozott tejcsoki barna bőrszínemet étcsoki barnára váltva térjek haza.:) Azt hiszem jó esélyekkel pályázom rá.
Mindenesetre 2 hónappal ezelőtt még egyáltalán nem volt biztos, hogy el tudunk-e menni Balira. Thaiföldről az ottani gyilkos zavargások miatt tanácsos volt lemondani, azonban az idő már eléggé későre járt ahhoz, hogy nyugodtan gondolkozhasson a család új nyaralási célponton. Elég sok energiát fektettek Thaiföld szervezésébe, és hosszas gondolkodás után Balira esett a választás. 2 éve voltak ott utoljára és nagyon kellemes emlékekkel tértek haza. Előkerültek a fényképek, nosztalgiázás, utikönyvek. Thaiföld kudarca után 100%-ig biztosra let véve Bali. Azonban hamar megdöbbentünk amikor a szállodák sorra jeleztek vissza, hogy tele vannak. Éjszakákat töltöttek a szülők azzal, hogy leveleket küldözgettek a hoteleknek, de apuka már annyira elkeseredett, és kimerült, hogy végül én álltam be a kutatásba. Mondhatom, hogy a sziget minden szállodáját végignéztük, míg végül olyan lehangoló volt a helyzet, hogy úgy tűnt nem megyünk, és ha Bali nem jön össze, akkor már csakis Európa jöhet számításba. Lehet, hogy Horvátország? Vagy legyen Magyarország. NEEE!
Nah hát ekkor már úgy éreztem, hogy felelősségem tenni kicsit a dolgokért, mert hiszem, hogy nem véletlenül jött az életembe ez a lehetőség, hogy egy csodálatos családdal elutazhatok egy fantasztikus országba egy hónapra teljesen ingyen. Nem akartam elengedni ilyen könnyen, ezért zörgetni kezdtem a mennyei kapukat, hogy Isten készítsen nekünk szállást Balin, és ne is akármilyet, ne olyat, amire esetleg csak kényszerből bólintana rá a család.
Mivel a repülőjegy ajánlatunk határidejéből kezdtünk kifutni, ezért tényleg lehetetlennek tűnt az egész.
De hiszem, hogy a mennyei segítség azonnal elindult, mert kaptunk 3 nap haladékot a repülőjegyünkre, és a 3 nap elég volt arra, amire több hét kevésnek bizonyult. 6 csodálatosabbnál-csodálaotsabb szállodában találtunk szállást. A képek tényleg mesebeliek. :)
Jó, hogy ezt is Isten dicsőségére írhatom jóvá.
A következő egy hónapban nem leszek elérhető sem emailen keresztül, sem telefonon keresztül.
De utána jövök élménybeszámolni, és képeket feltölteni.
Adios!
-ami belül van-
Kicsit magamról?
Ábrándozom reggel, délután kicsit és este sokat. Arra gondolok, hogy táncolok. Judit tangózik, Judit jazz balettre jár. Judit videókat néz, és gyönyörködik, irigykedik, néha sír, és újra csak ábrándozik, hogy táncol.
Izgul kicsit a lány, mert már csak 11 nap, 10 óra és 54 perc van hátra a repülőm indulásáig, ami hazavisz majd. Egy hét otthon. A bőröndöm kész, már csak tulipánhagymát kell vennem. Végre megpuszilgathatom unokaöcsikémet Dávidkát, és talán ki is sajátíthatom magamnak egy kicsit. Nah és jövő héten megszületik az unokahugim is. ÁÁÁÁÁÁáááá!!! Úgy várom már.
Nevetek a Bikicsunáj videón, mert ide is eljut a híre, de Kubis Tibor feledhetetlen produkcióját még mindig nem múlja felül. Ha csak nevetni akarok egy jót, akkor elég rákattintanom a videóra. Zseniális, főleg a zsűri kommentjeivel fűszerezve.
Aztán elveszek a pártalálás útvesztőjében. Próbálom a kétségbeejtő emberi gondolataimat kikapcsolni, és hittel az Úrban bízni. Mivel ez csak több-kevesebb sikerrel működik, ezért néha rém szánalmas tudok lenni, de ilyenkor nevetni kell magamon a kívülálló szemén keresztül, és elfogadni a tényt: csak nem itt nem most.
Amúgy voltunk Németországban, és nem megyünk Thaiföldre, valami mást készített Isten, de erről majd egy következő bejegyzésben részletesebben.
Az álmaim valóra válnak
A család akiknél aupairkedem, nagyon szeretnivalóak, rendesek, intelligensek. Teljesen családtagként kezelnek, minden jóba bevonnak, mindig mindent megköszönönnek, nagyon sokat tanultam tőlük az életről, gyereknevelésről, a házasság fogalmáról, mit jelent egy csapatban játszani. Jól szervezett az életük, nagyon gazdagok, de mindent megbecsülnek, és rendben tartanak.
Úgy éreztem eddig, hogy már csak ezért az ismeretért, amit eddig a tarsolyomba gyűjtöttem érdemes volt eljönni ide Hollandiába. Mindemellett megismerkedtem értékes emberekkel, aranyos magyarokkal, láttam pár dolgot az országban, szépeket, érdekeseket. Kicsit próbálok átitatódi a holland reményteljes, és optimista mentalitással is.
Az örömöm csak fokozódott, amikor a család megkért menjek velük a májusi vakációjukra Németországba. Persze hogy örülök neki, mert ahogy más aupairekkel beszélgettem, nem jellemző, hogy a család nyaralni vinne plusz embert, és még amúgy sem voltam Németországban, így most biztos lesz alkalmam meglátogatni néhány várost. Egy hét ajándék Németországban. Szupeer.:)
Az örömöm tovább fokozódott, amikor a család tegnap este leültetett engem, hogy beszélni szeretnének velem. Először arra gondoltam, valamit elronthattam, és biztos megbeszéljük, hogy mit változtassak, de egyáltalán nem erről volt szó. Elkezdték ecsetelni: szervezik a nyári nyaralásukat, és azt szeretnék, ha oda is velük mennék. A szívem elkezdett gyorsabban verni, mert azt tudtam, hogy ez a család nagyon komoly világjáró, és most nyárra valami nagy durranást akarnak.És meg is lesz, ugyanis Thaiföldre megyünk.
Thaiföldre!!! Ázsia nagy álmom volt, és most valóra fog válni. És ezzel a családdal tele 
lesz élményekkel és programokkal tűzdelve az út, abban biztos vagyok. Nem a hotelben és tengerparton ücsörgő típusok. 4-szer voltak eddig Thaiföldön és az anyukának ez a kedvenc országa.
Ami még a torta tetejére a hab és díszítés, hogy 4 vagy 5 hetesre tervezik az utat.
Azt hiszem sikerült a lehető legmeglepőbben reagálnom a jó hírre, ugyanis Nagy Judit született Nagy Judit mit csinál, mikor közölték vele, hogy egyik álma teljesül és 5 hetet tölthet egy csodálatos országban teljesen ingyen? Nah mit? Elkezdett nevetni.
Egyszerűen nem tudtam mit csinálni. Annyira hihetetlenül hangzott az egész, mert ilyen csak a mesékben van. És nem is arról van szó, hogy 24 órában 4 gyerek a nyakamba lesz varrva, mert tudom, hogy nem ilyenek a szülők. Soha nem csináltak még ilyet velem.
Azt tudom, hogy nem érdemlem meg, de az életem áldáseső alatt van. Amikor elkezdtem családot keresni, ahova aupairnek jöhetnék, imádkoztam, hogy Isten válasszon nekem családot, ahol megbecsülnek, ahol sokmindenben változhatok, új dolgokat tanulhatok. És azt tudom, hogy nemcsak minden bejött, hanem minden reményemnél és várakozásomnál ezerszer jobbat kaptam. És azt is tudom, hogy nemcsak a család jelent áldást számomra, hanem hiszem: én is áldást jelentek az ő számukra. (igyekszem emberileg is, de ez főként a Mennyiek miatt van)
Csak ámulok, örülök, próbálok minden jót felfogni és azt kell mondanom:
Ilyen az én Istenem, a Mennyei Apukám!
Tűzoltó-mentő-rendőrakció egy nap alatt
Nem tudom mi történt ma, de láttam egy balesetet tőlünk egy utcányira. Pontosítok: nem láttam a konkrét ütközés, csattanás jelenetet, csak azt amikor a középkorú nő az út közepén hevert, és mentősök, rendőrök kíváncsiskodó tekintetek vették körül. Bicajon ült, amikor egy autós elütötte.
Késő délután tőlünk egy utcányira begyulladt egy ház kandallójának a szellőzője. 3 szirénázó tűzoltóautó érkezett a helyszínre, kb 18 tűzoltóval. Volt autóemelés, házba bemenés, onnan kijövés, darus tűzoltás, de minden csak komótosan. A helyszínre ugyanazok a rendőrök érkeztek, mint a kerékpáros balesethez. A fiatal rendőr bámul, biztosan csak én képzelem be magamnak, hiszen gyűrű van az ujján, és nem akarok hinni a nyilvánvalónak. Végre vége a műsornak a gyerekeket ideje hazaterelni.
Az úton előttünk megy egy okosan kopaszodó férfi. Az okosan kopaszodó a "trappista szerzetes"-szerű kopaszodást jelenti. Az eső elered, és azon gondolkozom milyen érzés lehet, ha a fejed tetején a bőrödön érzed az esőcseppek koppanását. Remélem soha életemben nem tudom meg milyen érzés ez.
ennyi
ennyi
ennyi
csak ennyi
Csak mosolygok, mert...
Hihetetlen érzés csak élni, Isten kezében lenni, nem aggódni semmi felől. Pedig az életemben mennyit görcsöltem és szorongtam dolgok felől, erőlködtem, pedig nem kellett volna.
Már hónap elején eléggé megüresedett a pénztárcám. Vettem egy fényképezőgépet, hiszen ez egyik tervem és álmom volt, szuper kis gép, és legalább egy dolgot kipipálhatok a listámon. Azonban amikor belegondoltam, hogy még 3 hét míg a következő fizetést megkapom, akkor újra jönni akartak az aggodalmaskodó gondolatok, hogy emberileg kitaláljak valami sundám-bundám megoldást a probléma orvoslására. De aztán rájöttem, hogy ez egy jó helyzet arra, hogy Istent teszteljem, mert már 2 hónapja tanít arra, hogy merjek hitben kilépni, imádkozni dolgokért, kérni kérni, hiszen Ő az Apukám, és az apa szereti a gyermekét, és meg akarja áldani őt. Szóval kértem Istent, hogy ne hagyja kiürülni a pénztárcámat. Emberileg nem volt rá ötletem, hogy ez hogyan lehetséges, mert hiába keresgéltem eddig plusz munkát, nem találtam, de ha találok is nem naponta adnak ott sem fizetést. De az a jó, hogyha Istentől kérsz valamit, akkor nem neked kell megoldani a problémát, és ez annyi terhet levesz az ember válláról. Most a héten jött el a kritikus pont, amikor is 2 Euró maradt a tárcámban. Ez azért tis érdekes, mert hétvégére beterveztem egy amszterdami utat, ugyanis csomagot küldenek nekem otthonról, és Amszterdamban fogom felvenni azt. Természetesen felfogtam; 2 euró nem elég, hogy bejussak Amszterdamba, de ennek ellenére tovább szerveztem a csomagküldést.
És hihetetlen dolog történt. Csöng a telefonom, és egy női hang szólal meg a vonal túlsó végén, mégpedig munkát kínál nekem. Elvileg valahol az interneten talált rám. Megkér, hogy találkozzunk pénteken, ő eljön Naardenbe Amszterdamból, és hoz magyar női magazinokat, amit nagyjából elmagyarázhatnék neki, hogy miről szólnak, mit szeretnek a magyar nők.(holland médiacégnél dolgozik, és felmérést végeznek, a magyar szokásokról)
Amszterdamból, hogy pont engem talált meg? Hiszen Amszterdamban egy csomó magyar él. Én csak mosolygok magamban, mert tudom, hogy nem véletlen mindez. Ma találkoztunk, és egy kávé mellett elmagyaráztam a magyar női lélektant neki. Mivel már sokat gondolkoztam a holland-magyar különbségeken, hasonlóságokon, így könnyedén tudok neki segíteni, egy óra alatt végzünk, és bár 20 eurós óradíjban egyeztünk meg, 30 eurót kapok.
Azt hiszem megdöntöttem az eddigi órabér rekordomat, hiszen 8000 Ft-ot még nem kerestem soha egy óra alatt.
Csak mosolygok, és örömmel hazasétálok. Az élet szép. Isten a tenyerén hord engem.
Kincskereső játék gyerekeknek-kreatív ötlet, gyerekzsúrra is
Mennyit játszottuk kiskorunkban, és mennyire élveztük? Mi inspirálhatna jobban, mint a saját élményeim?
Ha én és a testvéreim rajongtunk a Tibi-féle kincskereső játékokért, akkor a mai gyerkőcök is szeretni fogják. Hát Judit harcra fel, és indulhat a szervezés. Nem kis munka egy hosszú, és izgalmas Kincskeresőt összehozni, de megéri. Körbejártam a házat, lefotóztam az egyes lehetséges állomásokat, és átgondoltam mi, hogy legyen, honnan induljunk hova érkezzünk, és a kincs hol legyen elrejtve? Kb. hajnali 3-ig rajzoltam a jeleket, és fél hét körül felkeltem, hogy még mielőtt lejönnek a manókák minden a helyén legyen.
/ez a kép a kislány Tigrisbiciklijére utaló feladvány volt/
Nem magamat szeretném fényezni, bár elég profi lett az egész :), de csak az motivált és segített, hogy mennyire fognak majd örülni a gyerekek.
Apuka nagy segítségemre volt, mert nyomtatott nekem nyilakat, valamint igazi kincset csinált a gyerekeknek. Egy faládikára kalózfejet ragasztott, és régi angol, meg indiai pénzekkel telerakta a dobozt, és a kertben az egyik fa alatt elásta.
A játék abból állt, hogy először egy üvegpalackba tettem egy papírtekercset, amire rárajzoltam az első állomást a kisfiú szobájában. (pl. a kisfiú ágyát) a gyerekek lázas kutakodásba kezdenek, az első állomáson megint találnak egy cetlit, ami a következő állomás képét mutatja. Kb 30 rajzot, és 40 nyilat ragasztottam ki, ami elég volt ahhoz, hogy a ház 4 emeletét, a garázst, udvart bejárjuk. Volt egy állomás, ahol egy vödörbe habfürdőt nyomtam, megtöltöttem vízzel, és mindenféle játékot, és egy palackot az üzenettel beleszórtam. Persze élvezték a vízben kotorászást.:) A garázs ajtajára egy táskát aggattam, amibe mindenféle kisebb-nagyobb göncöt beleszórtam a garázsajtó kulcsával együtt. A legvégén pedig minden gyerek kapott egy kis ásót, és mehettek kincset ásni.
Kb 1,5 órás játék kerekedett belőle, és visszatekintve megért minden fáradozást, hiszen csillogtak a szemek.
"Csupajó" nap :)
Milyen egy örömteli nap. Csupa jó hírek.
Múlt héten született a családomban a kisbaba. Amikor a kórházban voltunk, volt egy másik házaspár a szomszéd szobában a mi utcánkból. Anyuka sok vért vesztett, és a kisbabája nagyon súlyos állapotba került. A szívének egyik fele nem működött. Átszállították másik kórházba, de az orvosok nem jósoltak nagy esélyt a baba túlélésére. Amikor ezt meghallottam nagyon megrendített a hír, és Isten indított, hogy imádkozzam értük. Teljes szívemből könyörögtem az életükért, egészségükért. Kértem, hogy Isten ezen az eseten keresztül is dicsőítse meg a nevét.
És ma kaptam a jó hírt, hogy a baba, és anyuka is egészséges, és otthon vannak. Dicsőség Istennek.
-----
A másik jó hír, amiért imádkoztam elég sokat, hogy Isten segítsen nekem plusz munkát találni, mert az aupair fizetésből nemigen tudok félrerakni a jövőbeni terveimre pénzt. Póbálkoztam interneten keresztül találni valamit, de mivel a hivatalos papírjaim intézése még folyamatban vannak, ezért eléggé leszűkült a lehetséges munkák száma.
DE ma, ma 3 kapu is megnyílt. Lesz munkám. :) Annyira szuper. Kérni kell, és adatik.
Örökké tartó boldogság mindenkinek
Annyian kutatják, annyian keresik. Mindenki vágyik rá. Minden ember a Földön, kicsi, nagy, férfi és nő egytől-egyig szeretne BOLDOG lenni.
6 betűből álló szó, de mit is jelent ez valójában? Körülnéztem az interneten, hogy mit gondolnak az emberek a boldogságról, milyen fogalommeghatározások léteznek angol, magyar oldalakon. Szeretnék az életemről is beszélni, és elmondani, hogy hogyan lehetsz úgy boldog, hogy soha ne veszítsd el a boldogságod. Mivel én így élek, ezért mondhatom a jó hírt: mindez LEHETSÉGES.
Pár idézet:
"A boldogság a belső harmónia és a lelki béke elérése. A boldogság egyik alap pillére hogy félelem nélkül éljünk. Engedjük el a ragaszkodásainkat, fogadjuk el a környezetünket, embertársainkat s magunkat is. Engedjük el a múltat és a jövőt, a jelen pillanatát éljük meg teljes valóságában. Ha megértjük boldogtalanságunkat - az el fog, tűnni - ami keletkezik az a boldogság állapota."
„A boldogság valójában egy olyan állapot, melyre fel kell készülni, és mindenkinek magának kell ápolnia, óvnia. Akik megtanulják, hogyan kell irányítás alatt tartani belső élményeinket, képesek arra, hogy életük minőségét meghatározzák.” -Vonzás törvénye
"Néha akkor jövünk rá, hogy egy-egy pillanatban mennyire boldogok voltunk, amikor az már az emlékeink tárházának alkotóelemévé vált." (na neee)
"Pedig a boldogság mindig körülöttünk van, csak gyermeki, őszinte látásmóddal kell keresni, rácsodálkozni a világra."
"Az én válaszom pedig az: a legnagyobb boldogság az, ha viszontszeretnek."
Angol oldalon azt olvastam, hogy a boldogságnak biológiai, filozófiai, pszichikai, vallási jelentése van. A vallásinál kitért a buddhizmus Nirvána állapotára.
-Egy másik oldal a konkrét célokról, azok eléréséről beszélt, hogyha szünet nélkül, komótosan haladunk azok felé, akkor boldogok vagyunk"
-"a boldogság a szenvedés elkerülése, a békés és élvezetekkel teli élet."
+ a kedvencem:
„Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.” :)
Nagyon sok oldal kitért arra, hogy nem a pénz, nem a szerelem tesz boldoggá. Pozitív gondolkodás, agykontroll, belső átalakulás, sok misztikus érthetetlen, bonyolult meghatározás, amit párszor el kellett olvasnom, hogy felfogjam miről is szól az egész.
De hogy miért is írtam ilyen hosszú bevezetést? Úgy érzem ez egy olyan téma, amiről van értelme, hogy én beszéljek, mivel a boldogságnak nagyon jó ismerője vagyok. Minden oldal a boldogságnak csak egy fajtájáról beszélt, de meglátásom szerint kétféle boldogság létezik.
-> 1. Az egyik valaminek a függvénye. Boldog vagyok, ha… /pl. szeretnek, megbecsülnek, ajándékot kapok, a kedvenc ételem főzik, sikerül a vizsgám, én vagyok a középpontban, jól sikerül a buli…/ Az örömömnek van egy olyan forrása, ami bármikor elapadhat.
-> 2. A másik boldogság pedig a tiéd, senki nem veheti el tőled. Örökké fog tartani, semmitől nem függ, és a „boldog vagyok ha, … „ boldogságnál sokkal erősebb.
Minden tegnap esett le nekem. Hilversumban találtam egy angol nyelvű gyülekezetet, és hála Istennek élő hitű, Biblia alapú közösség. Jövő héten pl. gyógyulásról lesz szó, és ima lesz a betegekért. No de állok a kb. 300 keresztény emberke között egyedül. Mivel a múlt héten megismert pár nem volt ott, így egyedül ültem le. Persze mosoly, meg köszönés az embereknek és várom, hogy kezdődjön az alkalom. Elnézek balra, majd elnézek jobbra. A terem közepén, és bal szárnyán minden sor tele, de mellettem senki nem ül, sőt az egész sor üres. Gyorsan elmondom Istennek, mennyire szolgálná az összkomfort érzetem, ha valaki leülne mellém, így öt perc múlva egy srác mellém telepszik. Thanks God!
Ennek ellenére tudtam, hogy az ember egy nagy tömeg közepén is lehet magányos. És megint azt éreztem, hogy itt is én vagyok az új. Nekem kell nyitnom az emberek felé, kezdeményeznem. Mindig ez volt az életemben. Sopron-Szentgrót-Pest-gyülekezetek-egyetem-Szentgrót-Naarden. Így hát nem meglepő a szerep, csak már jó lesz egy helyen letelepedni, a család, barátok, biztos pont, háttér környékén, ahol én vagyok otthon. És tegnap volt a nővérem szülinapja. Hazament Londonból, az ajándéka pedig az volt, hogy a család apraja-nagyja, barátok, rokonok, mindenki összesereglett, még az én legjobb barátnőm is. Az ÉN LEGJOBB BARÁTNŐM. Elég összetartó a családom, nagyon gyakran összejárunk, és tegnap, meg ma annyira éreztem a hiányukat. Egy ilyen fontos esemény lezajlik nélkülem. Szomorú voltam, nagyon szomorú.
És akkor állok ott a gyülekezetben, állok, mert elkezdődik a dicséret, és énekeljük Delirious- Majesty-t. Dícsérjük az egy igaz, élő Istent a mindenség teremtőjét, a fennséges Királyt, az én alkotómat, Barátomat, Atyámat, Megmentőmet, örök életet adómat!
És egyszerűen boldog vagyok. Nem a zene miatt, nem azért mert a gondolataimat a pozitív dolgokra irányítottam, nem azért mert tudatmódosítottam magam, nem azért, mert igyekeztem, mert boldog akartam lenni. Még mindig éreztem a családom hiányát, de nem szűnt meg belül a boldogság. Maga a szeretet az én Istenem, a legnagyobb öröm hogy Jézus az életét adta értem a kereszten, helyettem halt meg, és minden árat kifizetett a bűneimért. A halálból az életbe, a depresszióból az örömbe, a félelmekből a győzelmekbe vitt át. Jót tervezett az életem felől, soha nem hagy el, azt mondta, hogy szüntelen örüljek, mindenért hálát adjak, ne aggódjam a holnap felől, mert Ő az, aki minden szükségemet betölti. Áldottá tett. Soha semmi nem veheti el a boldogságom. Semmilyen körülmény. Ha minden ember meggyűlölne is, Isten velem lesz, és minden helyzetet a javamra fordít. Mindenre van erőm Jézusban, aki megerősít engem. Mindenre. Eddig nem fogalmazódott meg bennem, hogyan lehet az, hogy szomorú vagyok, és mégis boldog. De most már pontosan tudom.
Minden ember ezt a boldogságot keresi. Ezt a boldogságot, ami nem fogy el. Nem kell félned a holnaptól, hogy minden megváltozik. Nem kell azon erőlködni, hogy megtartsd, a gondolataidat, manipulálni, hogy nem vagy boldog, de mégis. Az evangélium ez. Azt jelenti: ÖRÖMHÍR! :)
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen”
János 3,16
Az örökké boldog életem már akkor elkezdődött, amikor megtértem.
Igazából emberileg bolondságnak tűnik, hogy semmi okom nincs az örömre, de mégis teljesen boldog vagyok. A gyerekekkel is sokszor nagyon nehéz, és gáz dolgokat művelnek, és szerintem ha nem lenne Isten, akkor néha nem bírnám, de Istennel egyáltalán nem ijesztenek meg a nehézségek, sőt könnyedén átlépek rajtuk. Mindig jönnek megmentő gondolataim, holland szavak. Annyira jó, hogy ezen nem nekem kell erőlködnöm, hanem ajándékba kaptam mindent. És a kétféle boldogság egyáltalán nem üti egymást. A kétféle boldogság kézenfogva jár, ha megnyered az örökké tartót, a másik boldogság a házadba költözik, megtelik az életed áldásokkal, apró, és hatalmas csodákkal.
A jó hír, hogy te is lehetsz mindig boldog. :) Egy út van ehhez: JÉZUS.
/ha kérdésed van, hogy hogyan veheted át az „Örök boldogság” feliratú ajándékodat, írj emailt: receruca@gmail.com/
Szabadság érzése
És hazafelé az úton madarak énekelnek, süt a nap, és én 5-ig biztosan szabad vagyok. Milyen zene mehetne a fejemben, ha nem George Michael: FREEDOM, FREEDOM, FREEDOM-ja. Itthon muszáj meghallgatnom, és totál boldog vagyok.
Itt a tavasz végre. Állítólag ez volt az elmúlt 40 év leghosszabb tele, és 30 év óta most esett a legtöbb hó. Megérdemlünk már egy kis jó időt. Végre lehet bicajozni, várost látogatni, kinn lenni, szabadon, szabadon mint a madár. Juppijééééé!:)
Ha babát hoz a Holland gólya
Minden renben. anyuka, meg babóka újra, és először itthon. :) Hihetetlenül gyönyörű a kismókus. 4 kg-val született, ami babaszemmel nézve nem kicsi, de az ágyikójában, meg a szülei kezében mégis elveszik. Unokaöcsikém, Dávidka már 8 hónapos, pedig nemrégen még ő is ilyen incurka-pincurka volt. Igen, Julien is egy-kettőre nagyfiú lesz.
Judit készítette fotó. :) Mindenesetre nem az én érdemem, hogy ilyen szép kép lett.
Ejtek egy-két szót arról, hogy itt milyen szokások vannak, ha baba érkezik.
Először is azt nem tudom, hogy egész Hollandiában dívik-e ez a szokás, de itt a környéken biztosan, hogyha baba születik, akkor azt az egész világnak tudnia kell, mert bizony örömteli dolog. És tudjátok, szerintem ez helyes is, és nagyon aranyos szokásaik vannak.
Tehát az ablakba rózsaszín, vagy kék díszeket aggatnak. Álljon itt egy kép erről:
A ház frontjára kiteszik a holland zászlót lufikkal. Érdekes szokás, hogy esténként nem hagyják kinn a zászlót. Először azt gondoltam, hogy ez csak az én családomra jellemző tradíció, de nem-nem, mert az apuka azt mondta, hogy mindenki így csinálja. Hogy miért? Ezt ne kérdezzétek, mert az apuka sem tudta elmagyarázni nekem. Ez van, és kész. Szóval minden este leszedik, reggel meg kiteszik.
A kórházból általában igyekeznek hamar haza az anyukák, mert szép pénzeket elkérnek a kórházi ellátásért. Konkrét összegekkel, számlával, bizonylatokkal nem tudok szolgálni sajnos, de információim a szülőktől származnak. Megbízható tagok. :) Higgyetek nekem. Általában ha minden rendben megy, akkor 2-3 nap.A kórházba látogatni bármikor be lehet menni. Apuka rendszeresen este 10-12 körül jött haza, és a családtagok is munka után komótosan még Hágából is eljöhettek, mert senki nem állította meg őket a recepción.
A kórház kívülről nagyon egyszerű, parkkal övezett épület, semmi extra. Belülről teljesen rendben találtam mindent. Tisztaság, fény, a nővéreken kellemes köpeny, tágas dolgozószobák, pihenő, mindenki mosolyog, segítőkész. Fontos, hogy nem erőltetettnek éreztem a kedvességüket, hanem természetesnek.
Amikor szombaton mentünk látogatni, én voltam a fürdetés alatt a fotós. Julien nem sírt a vízben, hanem nyugisan tűrte a pancsizást. (unokaöcsikém, Büngyike úgy emlékszem, hogy mindig keservesen sírt, és hosszú idő kellet hozzá, mire élvezni kezdte a fürdést) Nem tudom, hogy milyen szert használtak a vízbe, de nagyon habzott. Fura, mert Magyarországon szerintem senki nem fürdet újszülöttet habzó vízben.
No, ennyit erről. Még annyit mondanék a szokásokról, hogy amikor az újszülöttet már hazaviszik, és látogatók jönnek, akkor a vendégeket egy jellegzetes "csemegével" kínálják meg. Erről még nincs képem, így szükség lesz a fantáziátokra.
5 cm átmérőjű pirított kenyér margarinnal megkenve, és erre ánizs ízű apró kék-fehér, vagy rózsaszín-fehér golyócskák szórva. A nagyobbik fiú, 5 éves Floreán pl ezt fog az iskolába vinni, és az osztálytársait megkínálni.Kíváncsi lennék, hogy honnan ered ez a szokás, de mindenki ezt csinálja.
Na jó egy kis segítség, ugyanis a neten találtam képet. A színes drazsé neve: muisjes. /egérkék/
Még egy nagy-nagy különbség a magyar-holland élet között. Itt nincs olyan, hogy anyuka 3 évig otthon marad a gyerekével, és kapja a Gyest. Nem, itt 3 hónap és anyuka megy vissza dolgozni. /persze otthon maradhat, ha apuka fizetéséből meg tudnak élni, de ha nem, akkor bizony nincs választás, mert nem kapnak anyagi támogatást állambácsitól/ Amikor először meghallottam, elszörnyülködtem, mert a 3 hónapos csemetédet a "Kinder ville"-ben (ovi-bölcsi szerűség) idegenek ringatják. /amiért szintén szép összegeket kell fizetni/ Szerintem ez azért elég korai is, de ahogy jobban gondolkodom, gondolkodom, azért lehet, hogy a 3 év otthon, az meg kicsit sok.
Akkor talán ennyit erről a témáról. Konklúzióként annyit, hogy nagyon tetszik a hollandok családcentrikussága. Itt Naardenben nagyon sok 3-4 gyerekes család van, csak a mi utcánkban született 1 hét alatt 3 babóka. A szülők rugalmasak, segítenek egymásnak azzal, hogy a gyerekeik együtt játszanak egyszer egyik háznál, másszor a másiknál. 2-3 óra csend, az nagy ajándék tud lenni néha.
Új jövevény, szeretet, és könnyek
Ma született meg a baba. A nagyszülők is itt voltak. Sírtam. Megszeretgettem Quirjint, mert ma sem papi, sem mami nem volt itt vele a vacsinál, fürdésnél, amikor Apyt a kis plüsállatkáját felvittem neki, és mikor lefektettem.
Ma a baba született meg. Egészséges kisfiú, és biztosan gyönyörű. Floreán szerint ma van a szülinapja. Hajtogatott neki repülőt, meg anyának tulipánt készítettünk, amit befújtunk parfümmel. Végül úgy dötött, hogy a repülőt nem adja oda a kicsinek, mert a kórházban nem lehet repülőzni úgysem. 5 éves, és néha olyan, mintha egy felnőttel beszélgetnék.
Sajnos a tulipánt sem adta oda. Sajnos nem tudta odaadni. A picur császár metszéssel született meg, egészséges, de az anyuka túl sok vért vesztett, és vért adtak neki. Elvileg nem kritikus az állapota, de eszembe jut, ahogyan tegnap elsírta magát, és még ma reggel is el szerette volna vinni a gyerekeit óvodába, de csak a könnyeivel küzködve látta be, hogy ez nem fog menni.
Hogy mennyire megszerettem őket, csak most érzem igazán. Fojtogat a sírás, és minden mit tehetek, hogy imádkozom értük.
Gasztronómia
Essék szó az étkezési szokásokról is.
Egyik alapvető különbség a magyar-holland étkezés között, hogy itt a vacsora a fő étkezés. Tehát este ül együtt le a család és főz az anyuka meleg ételt.
Mielőtt kijöttem, egy kedves ismerősöm azt mondta jó dolgom lesz, ha szeretem az édességet, mert a hollandok sok sütemény, édességet, mogyorókrémet...fogyasztanak. Őszintén bevallom kíváncsian vártam a frenetikus desszertélményekben gazdag holland létet, de minden szénhidrátban gazdag óra reménye az első nap, első teázásánál szertefoszlott. Akkor ugyanis anyuka, mikor látta, hogy keresek valamit megkérdezte: te cukorral iszod a teát?
Igen ez a család nem használ cukrot főzéshez, sütni egy évben háromszor süt anyuka, boltban megvehető alap porkeverékből, nem szeretik a csokikat, tömény édességgeket. Egy évben kb 1 kg cukrot használnak összesen.
Mindennek hallatán nyeltem egy nagyot, és magamban azért megjegyeztem. Idén meg fog dőlni az elhasznált cukor mennyisége, mert Nagy Judit nem fakírnak, hanem aupairnek jött ide. De ezzel egyébként nincs is baj, mert nem szólnak bele hogy én mennyi cukrot teszek a teámba. Meg aztán esznek ők is édességet, mert van 2 fiók ami tele van mindenféle cukor csoki, sütivel, valamint limonádé név alatt fut itt a szörp, amit a gyerkőcök napi rendszerességgel fogyasztanak.
A túró ugyanúgy mint Angliában, és sok más helyen, itt is ismeretlen fogalom. ELég nagy kár szerintem.
Reggeli:
Szeletelt kenyér a fagyasztóból, vagy kis zsemlék a fagyasztóból, margarin és felvágott, vagy sajt, vagy majonézes curry-s csirkés krém. A vagy az nagyon fontos szó, mert nem esznek szalámis-sajtos szendvicset. Vagy ez, vagy az. Zöldséget soha nem tesznek kenyérre, így elég vagány húzásnak bizonyult amikor paprikát pakoltam az egy réteg szalámi, és egy réteg sajt fölé. Gyerekek tejet isznak, a szülők teát, kávét.
Amit ki
emelnék, hogy a hírekkel megegyezően Hollandiában fantasztikus sajtok vannak, és a hírekkel ellentétben a hollandok sok sajtot esznek, legalábbis hála Istennek az én családom igen. Remélem mindenki látta a Lecsó című rajzfilmet, amiben nekem Remihez hasonló "tüzijáték durranós" ízélményeim vannak, amikor a sajtokat eszem. Az édességek hiányát a sajtok megléte kompenzálja. Legtöbbször, Gouda, Old Amsterdam-ot eszünk, a többinek nem jegyeztem meg a nevét. A sajtboltokban gyönyörű látványt nyújtanak az óriási sárga, fekete sajtkorongok. Gyönyörűek, és istenien finomak. Néha csak szelek egy szeletet, majd még egyet, és csak azért hagyom abba, mert nagyon gáz lenne, ha hirtelen eltűnne egy nagy darab sajt, és még csak nem is foghatnám a gyerekekre. :)
Ebéd:
reggeli ismétlése.
szülők nem isznak semmit.
Vacsora:
Alapjellegzetesség, hogy itt nem szánnak 15-20 percnél többet főzésre az emberek. Fagyasztóból előszedett spenótgranulátum, előkészített meghámozott burgonya, gyorsrizs, sütőben sült hasábburgonya...
Minden egyszerű, praktikus, íztelen. Se só, se fűszer, így attól nem kell félni, hogy valami nagyon nem fog ízleni, mert semminek sincs különösebb íze. És beszéltem más aupairekkel, hogy náluk hogy van ez, de mindenütt hasonló a helyzet. Na már most én tudok főzni, de nagy fejtörést okoz, hogy olyan ételeket találjak ki amikor én főzök, hogy gyors is legyen és íztelen is, mert a magyar ételek pont hogy nem egyszerűek, de még fűszeresek is.
Első este ezt ettük: Paszirozott krumli spenóttal, és kolbász. Elvileg ez egy tipikus téli holland étel. 
Aztán gomba, minirépa, zöldbab, krumli, spenót, csirkemell ez az alap. Ezek különféle kombinációja a jellemző, de ettem már 75%-ban nyers marhasültet is.
Vacsora után általában mindig eszünk desszertet. Ez abból áll, hogy a hűtőböl előszedjük a literes dobozos natúr joghurtot, és a pudingot, és egy tálkányit elkanalazunk, ami néha kicsit elhalkítja az édesség után kiáltó belső hangjaimat, de ez csak a felszín kenegetése, én tudom.
Az édességegkről annyit még, hogy alapíz itt a szekfüszeg, fahéj, méz, de az első a domináns egyértelműen. Van mézes szekfűszeges piskóta, mézes-szekfűszeges perec, szekfüszeg-mandulás keksz és ezek ismétlése.
Tény, hogy az asszonyok nem ácsorognak túl sokat a konyhában a rotyogó étel mellett maguk elé kötényt kötve. Ehelyett inkább a gyerekeikkel vannak, és élik az életük. Nos valamilyen szinten igazuk is van, mert otthon egy délelőtt elmegy, mire elkészül az ebéd, és utána rend is lesz, és azért ez sem normális, mert mindaz, amiért dolgozik egy nő az 15 perc alatt el is tűnik. Azonban én nem érezném jól magam, ha mindig csak átlagonaluli ízélményeket szolgáltatnék a családomnak. Híve vagyok a finom, finomabb és még finomabb ételeknek, az ízeknek, a harmóniának, a megszokottnak, az újnak, a fűszereknek, a gyönyörű süteményeknek, anyukám tortáinak. Amikor sül a sütemény, illata betölti a házat, mindenki odasereglik, mikor lesz már kész, és ripsz-ropsz elfogy a sütemény széle, majd az egész. Anya kérlek süss még nekünk. A te süteményednek nincs párja e Földön.
Paprikát termesztek, és feltalálom a húsdarálót
Hogy is válaszhattam pont azt? Mi ütött belém, miért gondoltam, hogy pont most váltom meg ezzel a világot. Miért pont most szállt meg ez a korszakalkotó ötlet, hogy én Hotobágyi húsos palacsintát csináljak vacsorára. Én, én aki egyrészt még soha nem csináltam Hortobágyi húsos palacsintát, és életemben talán 2-szer ettem összesen.
De annyira egyszerűnek, és nagyszerűnek tűnt az a recept, és a kép az oldalon. Nagyon megnyerő volt ez tény. Na de akkor is Judit!
Ott kezdődött a kálvária, hogy itt nem dívik a húsboltokban a húsdarálás, itthon meg persze nem alapkelléke a konyhának a húsdaráló, így a darált hús eleve kilőve. De mit nekem húsdarálás, én akkor is meg tudom csinálni.
Aztán rájöttem a főzés közben, hogy itt a liszt fogalma kicsit más, mint Magyarországon. Félig barna, és darabos. Az íze pedig kesernyés. De mit nekem kesernyés íz, sütöm a palacsintákat.
Aztán amikor nyúlnék a paprikáért, /itt paprika por/ csak az üveg aljáról integet felém kb 3 szem paprikapor.
Kezdek meginogni a Hortobágyi húsos palacsintába vetett hitemben. ebben segít még Quirijn a 1,5 éves kismanó, aki aktívan "segít" nekem a főzésben, így nagyon úgy tűnik hogy késésben vagyok és nem lesz 6-kor vacsora. Boltba menni, az kizárt. A kisfiút itt nem hagyhatom, ha elviszem bicajra rakni rizikós, és minimum 3/4 óra míg megfordulunk. Most már biztos, hogy az eredeti magyar ételként beharangozott ételből csak az egyik legfontosabb kellék marad majd ki. Mivel valamivel mégis be kéne pirosítani a szószt, így lelkes kutakodás után a fiók mélyén egy paradicsom konzervre bukkanok. Paprika, paradicsom, sűritmény minden a fazékba. Azon már nem is akadok fenn, hogy csak kaliforniai paprika van, amely egyértelműen nem a mi Magyar sárgapaprikánk. Valami kisül az egészből, csak nagy lesülés ne legyen.
Kívülről még szerintem gusztusos is lett. De ahogy megkóstoltam, egyből kikiáltott a liszt keserű íze, sikított hogy nincs benn pirospaprika, a szószban ott úszkáltak a lisztben alapjáraton benn lévő kis darabkák...
Alapjáraton igen kritikus vagyok a főztömmel kapcsolatban, mindig tudom min lehet még tökéletesíteni, de most ez nem rajtam múlt. Úgy terveztem, hogy töredelmesen bevallom: ez nem valami finom, és nem igazi Hortobágyi húsos palacsinta, de Florean a nagyobbik fiú alig kóstolta meg, és csak dícsért, dícsért, dícsért, és megkért rá, hogy csináljak ilyet neki legközelebb is. Quirjin is mindet megette azonnal. Az összes elfogyott, így nem kezdtem bele a főzésem pocskondiázásába.
Ez nagy nagy kegyelem volt és áldás számomra, mert ha ezek a gyerekek nem szeretnek valamit, akkor azt nagyon látványosan a világ tudtára adják.
Mindenesetre legközelebb nem találok ki ilyen marhaságot. Maradok a jól bevállt dolgoknál. Őrlök finomlisztet, paprikát termesztek, kalocsait szárítok, feltalálom a húsdarálót, de legalább rendesen bevásárolok mielőtt kötényt kötök magam elé.
A befőttlét dilemmája
Van hogy csak vagy, mint hal a vízben, vagy mint a befőtt a polcon. Igen, ez az állapot tényleg létezik és szerintem a befőtteknek fogalmuk sincs, miért kell ott dekkolniuk.
Én most a szobámban ücsörgök, és várok. Hogy pontosan mire, azt magam sem tudom, csak vagyok a polcon, néhány porszem telepszik rám...tovább várok.
Ez az az idő, amikor fogalmam sincs róla mi lenne a jó. Vajon lesz olyan idő is, amikor már a befőtt állapot nem lesz ilyen kínos, vagy egyáltalán nem is lesz befőtt állapot? Vagy talán mint ahogy mindennek meg van a maga ideje, a halas aktivitásnak is teret kell engedni néha, például, mikor egy idegen kultúrájú családdal élsz és még plusz bonyodalmak is közbejönnek?
Ha egyszer eljön a befőttnélküli állapot, akkor majd okosabb leszek.
Na de várjunk csak. Egy befőttállapotnak 2 módon lehet vége.
-Egyik verzió, hogy ott dekkol a polcokon, csak van és ücsörög és halálra unja magát, mert még a szomszéd se néz rá, és ahogy ott forr magában, egyre inkább nyilvánvaló, hogy soha senki nem fogja felbontani, hanem a penész látható jeleit kikutatva egy mozdulattal a szemetesbe kerül.
Nem, nem! Ilyen velem nem történhet.
-Láss
uk mi a másik út. Nos igen. Belépsz a spájzba, és végigpásztázod szemeddel az oly lágy harmóniában felsorakozó befőttesüvegeket. Szemeid pihenteted az érett gyümölcsök lágy ringatózásán, ahogy a selymesen és andalítóan édes lében pihennek. Mind nagyon kívánatos, de van egy üveg ami nem hagy nyugodni, mert az annyira vonzó és édes. Kínálja magát, rád mosolyog, mesél magáról de nem mond mindent el. És ebben van a titok.
Eladta magát, te pedig megvetted.
Polcról le, és hallod már a kupak cuppanását.
Nyitva az üveg, hát mesélj még magadról!
Képekben mesélek
Teszek fel pár képet, hogy miket láttam eddig, hol vagyok...
Erre kattintva a térképen láthatjátok, hogy hol van Naarden pl. a tengerhez, vagy Amszterdamhoz, Utrechthez, Rotterdamhoz, Hágához, a 4 nagy városhoz viszonyítva.
Érdekes, hogy Naardennek közel 18.000, Bussumnak 40.000, Hilversumnak pedig 84.000 lakosa van (3 egymás melletti város. Pl. Bussum és Naarden egymásba épült.), mégis ezek csak kisváros számba mennek. A Hollandok igazán városnak csak a fentebb említett 4 többszázezres lakosú várost mondják. Nos ez érdekes, hiszen Magyarországon én a kis 7000-es lakosú Zalaszentgrótra is büszkén azt mondom, hogy város.:)
Ezen a képen Naarden óvárosi részében, Vesting-ben található városházát láthatjátok, mely 1601-ben a holland reneszánsz jegyében épült. Ma is köttetnek benn házasságok.
Naardenről talán annyit még, hogy a hexagram alakú vizes várárok a 17. században épült. Kazamaták, és hat bástya alkotja.
Utcakép, háttérben a Szent Vitus templom más néven Nagytemplom. Ha jól sikerült kiböngésznem az infó
kat, akkor a 14-15. században épült, gótikus stíluban, és ez volt az egyetlen épület, ami túlélte az 1572-es spanyol inváziót. (De a várost nemcsak a spanyolok zargatták, hanem a franciák is bevették a Napóleoni háborúk alatt, valamint a poroszoknak is sikerült átgázolni szegény Naardenen) A szülőktől úgy tudom, hogy Hollandiának ezen észak-keleti részén főleg református vallás az elterdjedtebb, de a déli részeken a katolikusok vannak többségben. A templomokról nem lehet a külsejük alapján belőni, hogy milyen egyházat képviselnek, így nem merném tűzbetenni a kezem amellett, hogy ez milyen templom is.
Ha a városrész körüli vizesárok befagy, a nép apraja-nagyja megtámadja a jeget korival.
Amikor megérkeztem hó volt, majd elolvadt, és most megint esett kb 10 centi, pedig ez itt nem gyakori, és gyorsan el szokott olvadni a hó. Nem bánnám, ha az élet napos és meleg oldala indulna meg hamarosan.
Comenius Múzeum
Johannes Amos Comenius 1592-1670
Korának kiemelkedő gondolkodója. Tudós, élete derekén megtérő emberke volt, aki mellesleg magyar származású. A külföldi lapokon nemigen találtam erre utalást, ott inkább csehnek említik. Pedig emberünk eredeti neve Szeges János volt. Egyszer majd elnézek ide is.
Városkapu
Még egy utolsó kép. Ez az utcakép, ha kilépek a 40 cm magas kapunkon, ami igazából csak arra jó, hogy a gyerkőcök ne szaladjanak ki az utcára. :) Tehát a szembe szomszéd háza látható. A mienkről még nincs képem, meg elég nehéz is lenne készíteni, mert magas sövény övezi a házat.
Betegség-gyógyulás? Hittel az Úrban!
Tegnapelőtt szabadnapom volt, és mivel a nap sütött, és már nagyon vágytam kifelé, így úgy döntöttem bicajra pattanok, és ellátogatok a város határán kívüli zöld területre. Kb 2-3 órát lehettem kinn. Itt boldog-boldogtalan, gyerek, fiatal és idős egyaránt bicajozik. A hollandok bicajjal a fenekük alatt nőnek fel. Lehet tél, vagy nyár, eső, vagy fagy nem jelent akadályt. Gondolom a szervezetük is hozzá van szokva, hogy hidegben is a pedált tapossák, mert nem látok senkit eszkimójelmezben, sőt sok lány rövidke kabátokban rója az utakat. A jó magyarok azonban télen általában pihentetik a bicajukat a garázsban. Nos, így eshetett az meg, hogy sikerült megfáznom. Kicsit fájt a fülem, meg a torkom, gondoltam majd elmúlik. De tegnap este egészen gyenge voltam, és lázam is lehetett, zúgott a fülem, fájt a torkom, aztán ki akartam menni a mosdóba vizet inni, de csak félútig jutottam, mert sikeresen elájultam. Kiskoromban gondolkodtam azon, hogy milyen lehet elájulni, hol jár az ember olyankor. Amikor először adtam vért, akkor sikerült átéreznem milyen is az, meg most másodszor. Csak azt tudom, hogy nem jó érzés, amikor az ember nem tudja kontrolállni magát, mert lépsz, aztán összecsuklasz, és ki tudja hol kötsz ki.
No de nem itt ér véget a történet, mert azt tudtam, hogy én egészséges akarok lenni, és helytállni itt a családnál. Ezért szobába be, és Isten elé vittem mindent. Imádkoztam, és imádkoztam, majd kislattyogtam a konyhába kb hajnali 2 óra tájt olajért, megkentem magam és imádkoztam. Mert:
14 Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. 15 És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.
János 5, 14-15
A gyülekezet véneit akkor épp nem tudtam hivatni :), de azt éreztem, hogy nem Istentől van a betegség, mert Isten gyógyító és szabadító Isten. Ezután aludni próbáltam. Ma már sokkal jobban vagyok, fel tudtam kelni, a torkom sem fáj annyira, nem vagyok lázas. Hiszem, hogy Isten a gyógyítóm, és nélküle ma az ágyat nyomnám.
Ámen
Magyar kapcsolatok
Még múlt héten kedden lezajlott az első holland nyelvórám. Este 19-20:30-ig tart. Kb 15-en vagyunk a csoportban, és nemzetiség tekintetében elég vegyes felvágott a csoportkép. Ugyanis: Fülöp-szigetek, Peru, Románia, Franciaország, Törökország, Olaszország, Ausztria, Csehország, Kína, Magyarország képviseltetik magukat. Mindenki aranyos, szimpatikus, kedves. Ami viszont biztosan nem véletlen volt, hogy én egy olasz lánnyal akadtam össze már az épület bejáratánál, a teremben pedig pont a másik magyar lány mellé ültem le. Természetesen nagyon megörültem neki, és kiderült, hogy ő még ismer más magyarokat is a környéken, így tegnap, szombaton találkoztunk is Hilversumban (ez a város 10 percre van Naardentől vonattal) Forrócsoki, nézelődés, séta, vásárolgatás. Mindenhol 50-70%-os leárazások voltak, de összességében mindent drágának találtam. Míg Londonban jó érzéssel vásárolhatsz szép dolgokat is, nem hajmeresztő áron, addig itt láttam nagyon béna, félreszabott dolgokat igen szép summákért. Valahol a vágy ott élt bennem, hogy találjak magamnak egy szép kabátot, de boltról boltra jártunk, és kismilliót fel kellett próbálnom, mire találtam kettőt, ami volt a méretemben, jó szabása volt, szép, és 100 euro alatt adják.
Végül sikerrel zártuk a napot, 10 perc vonatút és ismét itthon.
Első amszterdami élmények
Szombaton, azaz január 17-én megtettem első utam Amszterdamba. Még Magyarországon rengeteg képet megnéztem a városról, + a google earth-ön végigpásztáztam, amennyire lehetett. Ennyi elég is volt, hogy beleszerelmesedjem. Az anyukával, és nagyobbik fiúval kocsiztunk be, és ott különváltak utjaink, mert ők egy kiállításra mentek, nekem pedig más terveim voltak. Például elmenni a Van Gogh Múzeumba, meg a Rijk Múzeumba ami a holland nemzeti múzeum.
Ami egyből szembetűnt, hogy mindenütt rengeteg ember van. A londoni National Gallery-ben roppantul élveztem, hogy egy-egy kép előtt elmélázhatsz, leülhetsz, vázlatot készíthetsz, nem történhet meg, hogy egy ember hátsó fele betolakszik a képbe. Nos itt az idilli képnézegetős terv már az első képeknél, - amik nem is Van Gogh képek voltak- kudarcba fulladt. Már a nyitáskor ott voltam, és az emberek csak özönlöttek befelé. Persze azért igyekeztem mindent nyugodtan végignézni. Többek között több önarcképét, és a nagy méretű napraforgót.
Aztán nyomás a Rijk Múzeum. Nem volt nehéz megtalálni, mert sok múzeum van egy kupacon, és minden úgy van feliratozva, hogy a nagyon bénák is megtalálják, amit keresnek. Sajna most csak egy viszonylag kis része megtekinthető a tárgyaiknak, mert renoválják a múzeumot, de azért a Rembrandt Éjjeli őrjáratában jó volt gyönyörködni, meg pár Vermeer műnek, és különös meglepetés, és ajándékértékű volt számomra, hogy itt van a Tejet öntő lány kép is, ami az egyik nagy-nagy kedvencem.
Aztán városnézés, séta, boltok, csatornák, kirakatban pózoló duci néger nők, elmegy az étvágyam, boltok, nézelődés, virágpiac, megyek a fejem után, próbálok eltévedni, de nem tudok, mert annyira egyértelmű az egész, még a sirályok is segítenek, így 2 óra csatangolás után megérkezem a Central Station-re. Ami egy hatalmas építmény és közlekedési csomópont Amszterdam tengerpartjánál. Itt találkozik Metro, villamos, vonat, busz, troli… Fél óránként megy vonat Naarden-Bussum állomásra, így komótosan kijutok a 13 b vágányhoz, 20 perc és újra itthon.
/Remélem most sikerül képeket is felraknom. /
